A mai napom is nehezen kezdődött, hajnalban kaptam egy üzenetet " Mooost gyere le a hévmegbe!! ITT VAN NIALL! ". Nem kellet sokat gondolkoznom azon, hogy ki küldte, így a lehető leggyorsabban felöltöztem, és rohantam is a hévmegállóba. Csak reménykedtem benne, hogy ott lesz, ami a legközelebb van a házukhoz. A 25 perces utat letudtam mindössze 5 perc alatt. Az már más kérdés, hogy majdnem kiköptem a tüdőm, és annyira ziháltam, illetve hogy mindenki hallotta. Megragadtam Réka vállát, majd erősen belemarkoltam, hogy ne essek össze azon nyomban.
- Bocsi, csak vicceltem, viszont beülhetnénk a moziba. - mosolygott rám. A fogamat csikorgattam, miközben erősen koncentráltam, hogy ne verjem be a barátnőm orrát.
- Cseszd meg.- nevettem zihálva, majd megállapodott a tekintetem egy szőrös kis cuccon a kezében. Lila színe erősen virított - Az mi?
- A könyvem. - mondta büszkén. majd a kezembe nyomta. Meglepődtem, hogy a szőrös cucclinak még szemei is vannak.
- Minek?
- Hogy ha találkozok az egyik 1D taggal, akkor aláírja.
- Szerintem inkább elrohan, hogy nehogy bekapja a kezét ez a szőrös gnóm. - vigyorogtam enyhe gúnnyal a hangomban.
- Szerintem aranyos. Illik a stílusomhoz.
- Ugye tudod, hogy egy fekete rolling stones pólóban vagy fekete gatyával? .- mértem végig, majd a saját AC/DC pólómra néztem. Egyikünkhöz sem hasonlított a szőrös ráadásul lila dolog, ami állítólag egy füzet. - Most azonnal vidd haza!
- Nem viszem! És ha találkozunk velük? Akkor mi lesz? Mire írnak? - meredt rám gonoszan
- Tedd fel magadnak a kérdést.. Mi a szart keverne a One Direction a héven?!? - mondtam kicsit hangosabban, mire bólintott elgondolkozva
- Lehet, hogy Liam engem keres. - vigyorgott.
- Nah, vidd haza azt a szart, és go. - motyogtam, mire elindult. Nekidőltem egy oszlopnak, és vártam Rékát, majd amikor sikeresen visszarohant begördült a hév, mi meg felszálltunk..
- Bazd meg.. - suttogta.
- Nyugi, nemsoká otthon vagyunk.
- Bazd meg! Ott a kaller! - meredt rám, és a közeledő ellenőrre pillantottam. - Kamuzzunk..
- Ne legyél tahó..
- Nincs pénzem kiegészítőre.
- Nekem sincs. - motyogtam. A kistarcsai megállóban megállt a hév, majd újra elindult a hév, mire az ellenőrrel szemben találtuk magunkat.
- Jegyeket bérleteket. - nézett ránk a nő a sátáni tekintetével. Elővettem a pesti bérletemet.
- Jó napot. Az Örstől megyünk a Kistarcsa kórházig. - mondtam.
- Most Zsófialiget következik.
- Bassza meg..Nem szálltunk le? - néztem Rékára, és reménykedtem benne, hogy nem kap röhögőgörcsöt. De szerencsére a lehető legkomolyabban vette, és kidülledt szemekkel bámult rám.
- Elhagytuk a Kórházat?
- 125 forintot kérnék fejenként. - hallottuk a kalauz hangját, de én csak bámultam
- És hogyan szedik ki belőlem most a daganatot? -sikítottam, mikor kinyílt a hév ajtaja, mi meg mint két idegbeteg ugrottunk ki a hévből. De szerencsére valami puhára estünk.
- Mi a.. - hallottam az ismerős hangot, és a lehető leggyorsabban leszálltunk Rékával a nővéréről.
- Bocsánat.. -suttogtam, de Réka csak röhögött.
- Mi a rákot képzeltetek görcsök?!? - meredt ránk a nyakán kiduzzadt ereivel, és a dülledt szemeivel. A feje vörös volt, mint a pávián popója. Csoda, hogy nem változott át hirtelen Hulká.
Biztosan sokan rohangálnátok a kedvenc bandátok/énekesetek után szanaszét az országban. Most két kevésbé Direction rajongónak az álmait olvashatjátok. A nevetés garantált ;)
2015. július 26., vasárnap
2015. július 10., péntek
1. Hév
Heni
- Réka.. Ez kamu..- morogtam a hajamat piszkálva - 15 éves múltál, nem kéne minden tévhitet elhinned. - meredtem a legjobb barátnőmre, aki a telefonját piszkálta, miközben a haját fújta a szél. Mindig tetszett ahogyan a sötétbarna szerinte "kaki színű" szeme párosul a sötétbarna hajával néz az emberekre, de én a nála sokkal sötétebb barna, már majdnem fekete hajammal, és a mihaszna barnás-zöld szememmel apszolút elégedetlen vagyok. Réka haja copfban lógott általában a kibírhatatlan hőségnek, de én inkább szenvedtem a meleggel, mint, hogy felkössem a hajtömegemet.
- Hát de naaa. - vigyorgott rám a telefonból, amit az orrom alá dugott ( szó szerint ), majd hátrébb vittem, hogy el tudjam olvasni.
" Az idén megrendezett Augusztusi Violetta koncert lemondásra került volna, de szerencsére az utolsó pillanatban sikerült másokat szerezni a helyükre. Így sajnálatos módon a Violetta Live koncert elmarad, de helyette a One Directiont fogadhatjuk országunkban ! " - Nem kamuuuu .- vigyorgott rám. - Lopunk Liam-et? - Boldogan pillantott rám, mire akaratom ellenére felnevettem.
- Persze Réka, és majd elvesz téged feleségül, és te leszel a híres Réka Payne. - vihogtam megállás nélkül. Ugyanis Réka már több éve arról győzköd, hogy az esküvőn én legyek a tanú, mert, hogy az úgy fer. . . Aha, naná, hogy nem veszem komolyan, viszont az enyhén szochiopata barátnőm képes lekötözni Liam-et, és az oltár elé rángatni.
- Majd lesznek gyerekeink is. Liam Junior, Kis Liam, Második Liam..- sorolta az ujjait mutogatva. Az állomáson egyre többen fordultak felénk a hangos nevetésem miatt. És biztosan állíthatom, hogy nincsen rosszabb, egy dühös néni nézésénél, amikor zavarja a hangzavar. Márpedig sajnos ebből a pillantásból egyre többet kaptam a hévre várva. - Elmehetnénk koncertre.
- Nem fogunk elmenni. - mosolyogtam kivörösödött fejjel az enyhe oxigén hiányom miatt. - tudod, hogy mennyibe kerül egy jegy? Én nem fogom eladni magamat egy szervkereskedőnek, csak egy mihaszna koncert miatt.
- Milyen koncert? - meredt rám a barátnőm a "most megdöglesz tekintetével"
- Akkor sem megyünk.
- De a vesédet simán odaadhatod nekik, akkor talán megvan a jegy fele.- vigyorgott.
- Ne árulgasd a vesém!! - meredtem rá mérgesen.
- Megérni, nem?
- Neem..- nevettem el magamat megint, mire a várvavárt hév begördült elénk
- Mostantól egy füzet lesz nálam, hogy ha találkozok velük akkor rögtön beleírhassák, hogy mennyire szeretnek engem. - mondta teljesen komolyan.
Az az igazság, hogy Rékát régóta ismerem, tehát komplett regényt tudnék írni csupán a kitalált kifejezéseiről, vagy éppen az új/átírt szavaiból. Erre például egy tökéletes példa az, amikor álltunk a fürdőszobájukban lévő tükör előtt, és magát nézegette, majd a nyakán lévő anyajegyre mutatott
- Liamnek van is itt egy ilyen nyanyajegye. - és ebben a pillanatban lefejeltem a mosdókagylót, mert annyira röhögtem, hogy lehajoltam. Nem is beszélve arról, hogy értelmetlen dolgokon röhögünk, amik ráadásul még gusztustalanok is, mint például, amikor a Viva egyik reklámot néztük, ahol Innaról volt szó, és hogy itt lesz koncertje. Én, és Réka sem hallottuk normálisan, és visszakérdeztünk, hogy " mit inna? ", aztán Réka orrán kijött sikeresen a sajt a röhögés miatt, ugyanis mi a röhögünk, az nem nevetés, az igazán mélyről jövő röhögés. Persze, mint minden barátságba nekünk is voltak " se veled, se nélküled " pillanataink, és napjaink. De az akadályokat jól leküzdöttük, többnyire sikeresen. Szóval a mi kapcsolatunk különleges, és bár nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, egyenlőre ketten várjuk, hogy mit hoz nekünk.
Csendben hallgattam azt ahogyan eltervezi a közös jövőét Liammel.
- De Heni..Én akkor is eljutok oda. - mosolygott, majd leszálltunk a hévről, és egyenesen az Árkádba mentünk, ahol természetesen az első dolgunk volt megállni a játékoknál, ahol megint megakadtam a a lovas cuccoknál, míg Réka elszántan keresett Liambarbie babát. Lassan haladtam a sorok között, mikor megláttam egy nagyon aranyos plüsst, ami egy kiskutyust ábrázolt. Levettem a polcról, majd meglátva az árát rögtön visszatettem, és kerestem Rékát. Miután közöltem vele, hogy nem találtam barbiet szomorúan ment velem ki az üzletből, és kerestünk tovább olyan boltokat ahova érdemes betérni.
Csaknem két órán keresztűl kóvályogtunk, mint gólyafos a levegőben, mire kitaláltuk, hogy együnk valamit, így két sajtburger menüvel a kezünkben ültünk le egy asztalhoz, és hosszadalmasan ettünk beszélgetés közben. Mind a ketten izgulunk az iskola miatt, de Réka boldogan várja, én viszont leplezni sem tudom a félelmemet. A félelmet, hogy az a bizonyos 4 évem borzalmas lesz, úgy mint az alsóban töltött éveim, hogy mindenki utál, és kerül engem. Ugyanis én a megszokások rabja vagyok, ha megszokok valamit ragaszkodom hozzá. Sajnos. Ész szintén bennem van az a bizonyos félelem, hogy egyik nap úgy kelek fel, hogy nem tudom, hogy ki az a Réka, és mik történtek velünk, és ez az egész csak egy halovány emlék lesz..Ez az egész, aminek most a része vagyok, aminek most a Réka a része az életemben. A félelem mindennél erősebb sajnos, a szeretet is felejtős, ha félsz..Legalábbis nálam ez így van..
Csendben sétáltunk a megállóból, majd megöleltük egymást mikor elértük a kereszteződést, ahol külön irányba megyünk. Egy darabig figyeltem ahogyan eltűnik a sötétben, majd elindultam én is hazafelé. A hold, és a csillagok ragyogtak, de sajnos nem annyira, hogy tökéletesen lássam az utat, így bíztam benne, hogy nem rángat el valami barom az éjszaka közepén. A tücskök halkan csiripeltek, esőnek jele sem volt. Tökéletesnek ígérkezett ez az egész..Mármint a ma, és a holnap. Hirtelen minden a helyére került, de akkor még nem sejtettem semmit, hogy mibe fogok belekeveredni...
- Réka.. Ez kamu..- morogtam a hajamat piszkálva - 15 éves múltál, nem kéne minden tévhitet elhinned. - meredtem a legjobb barátnőmre, aki a telefonját piszkálta, miközben a haját fújta a szél. Mindig tetszett ahogyan a sötétbarna szerinte "kaki színű" szeme párosul a sötétbarna hajával néz az emberekre, de én a nála sokkal sötétebb barna, már majdnem fekete hajammal, és a mihaszna barnás-zöld szememmel apszolút elégedetlen vagyok. Réka haja copfban lógott általában a kibírhatatlan hőségnek, de én inkább szenvedtem a meleggel, mint, hogy felkössem a hajtömegemet.
- Hát de naaa. - vigyorgott rám a telefonból, amit az orrom alá dugott ( szó szerint ), majd hátrébb vittem, hogy el tudjam olvasni.
" Az idén megrendezett Augusztusi Violetta koncert lemondásra került volna, de szerencsére az utolsó pillanatban sikerült másokat szerezni a helyükre. Így sajnálatos módon a Violetta Live koncert elmarad, de helyette a One Directiont fogadhatjuk országunkban ! " - Nem kamuuuu .- vigyorgott rám. - Lopunk Liam-et? - Boldogan pillantott rám, mire akaratom ellenére felnevettem.
- Persze Réka, és majd elvesz téged feleségül, és te leszel a híres Réka Payne. - vihogtam megállás nélkül. Ugyanis Réka már több éve arról győzköd, hogy az esküvőn én legyek a tanú, mert, hogy az úgy fer. . . Aha, naná, hogy nem veszem komolyan, viszont az enyhén szochiopata barátnőm képes lekötözni Liam-et, és az oltár elé rángatni.
- Majd lesznek gyerekeink is. Liam Junior, Kis Liam, Második Liam..- sorolta az ujjait mutogatva. Az állomáson egyre többen fordultak felénk a hangos nevetésem miatt. És biztosan állíthatom, hogy nincsen rosszabb, egy dühös néni nézésénél, amikor zavarja a hangzavar. Márpedig sajnos ebből a pillantásból egyre többet kaptam a hévre várva. - Elmehetnénk koncertre.
- Nem fogunk elmenni. - mosolyogtam kivörösödött fejjel az enyhe oxigén hiányom miatt. - tudod, hogy mennyibe kerül egy jegy? Én nem fogom eladni magamat egy szervkereskedőnek, csak egy mihaszna koncert miatt.
- Milyen koncert? - meredt rám a barátnőm a "most megdöglesz tekintetével"
- Akkor sem megyünk.
- De a vesédet simán odaadhatod nekik, akkor talán megvan a jegy fele.- vigyorgott.
- Ne árulgasd a vesém!! - meredtem rá mérgesen.
- Megérni, nem?
- Neem..- nevettem el magamat megint, mire a várvavárt hév begördült elénk
- Mostantól egy füzet lesz nálam, hogy ha találkozok velük akkor rögtön beleírhassák, hogy mennyire szeretnek engem. - mondta teljesen komolyan.
Az az igazság, hogy Rékát régóta ismerem, tehát komplett regényt tudnék írni csupán a kitalált kifejezéseiről, vagy éppen az új/átírt szavaiból. Erre például egy tökéletes példa az, amikor álltunk a fürdőszobájukban lévő tükör előtt, és magát nézegette, majd a nyakán lévő anyajegyre mutatott
- Liamnek van is itt egy ilyen nyanyajegye. - és ebben a pillanatban lefejeltem a mosdókagylót, mert annyira röhögtem, hogy lehajoltam. Nem is beszélve arról, hogy értelmetlen dolgokon röhögünk, amik ráadásul még gusztustalanok is, mint például, amikor a Viva egyik reklámot néztük, ahol Innaról volt szó, és hogy itt lesz koncertje. Én, és Réka sem hallottuk normálisan, és visszakérdeztünk, hogy " mit inna? ", aztán Réka orrán kijött sikeresen a sajt a röhögés miatt, ugyanis mi a röhögünk, az nem nevetés, az igazán mélyről jövő röhögés. Persze, mint minden barátságba nekünk is voltak " se veled, se nélküled " pillanataink, és napjaink. De az akadályokat jól leküzdöttük, többnyire sikeresen. Szóval a mi kapcsolatunk különleges, és bár nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, egyenlőre ketten várjuk, hogy mit hoz nekünk.
Csendben hallgattam azt ahogyan eltervezi a közös jövőét Liammel.
- De Heni..Én akkor is eljutok oda. - mosolygott, majd leszálltunk a hévről, és egyenesen az Árkádba mentünk, ahol természetesen az első dolgunk volt megállni a játékoknál, ahol megint megakadtam a a lovas cuccoknál, míg Réka elszántan keresett Liambarbie babát. Lassan haladtam a sorok között, mikor megláttam egy nagyon aranyos plüsst, ami egy kiskutyust ábrázolt. Levettem a polcról, majd meglátva az árát rögtön visszatettem, és kerestem Rékát. Miután közöltem vele, hogy nem találtam barbiet szomorúan ment velem ki az üzletből, és kerestünk tovább olyan boltokat ahova érdemes betérni.
Csaknem két órán keresztűl kóvályogtunk, mint gólyafos a levegőben, mire kitaláltuk, hogy együnk valamit, így két sajtburger menüvel a kezünkben ültünk le egy asztalhoz, és hosszadalmasan ettünk beszélgetés közben. Mind a ketten izgulunk az iskola miatt, de Réka boldogan várja, én viszont leplezni sem tudom a félelmemet. A félelmet, hogy az a bizonyos 4 évem borzalmas lesz, úgy mint az alsóban töltött éveim, hogy mindenki utál, és kerül engem. Ugyanis én a megszokások rabja vagyok, ha megszokok valamit ragaszkodom hozzá. Sajnos. Ész szintén bennem van az a bizonyos félelem, hogy egyik nap úgy kelek fel, hogy nem tudom, hogy ki az a Réka, és mik történtek velünk, és ez az egész csak egy halovány emlék lesz..Ez az egész, aminek most a része vagyok, aminek most a Réka a része az életemben. A félelem mindennél erősebb sajnos, a szeretet is felejtős, ha félsz..Legalábbis nálam ez így van..
Csendben sétáltunk a megállóból, majd megöleltük egymást mikor elértük a kereszteződést, ahol külön irányba megyünk. Egy darabig figyeltem ahogyan eltűnik a sötétben, majd elindultam én is hazafelé. A hold, és a csillagok ragyogtak, de sajnos nem annyira, hogy tökéletesen lássam az utat, így bíztam benne, hogy nem rángat el valami barom az éjszaka közepén. A tücskök halkan csiripeltek, esőnek jele sem volt. Tökéletesnek ígérkezett ez az egész..Mármint a ma, és a holnap. Hirtelen minden a helyére került, de akkor még nem sejtettem semmit, hogy mibe fogok belekeveredni...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)