2. Téves útvonalak

A mai napom is nehezen kezdődött, hajnalban kaptam egy üzenetet " Mooost gyere le a hévmegbe!! ITT VAN NIALL! ". Nem kellet sokat gondolkoznom azon, hogy ki küldte, így a lehető leggyorsabban felöltöztem, és rohantam is a hévmegállóba. Csak reménykedtem benne, hogy ott lesz, ami a legközelebb van a házukhoz. A 25 perces utat letudtam mindössze 5 perc alatt. Az már más kérdés, hogy majdnem kiköptem a tüdőm, és annyira ziháltam, illetve hogy mindenki hallotta. Megragadtam Réka vállát, majd erősen belemarkoltam, hogy ne essek össze azon nyomban.
- Bocsi, csak vicceltem, viszont beülhetnénk a moziba. - mosolygott rám. A fogamat csikorgattam, miközben erősen koncentráltam, hogy ne verjem be a barátnőm orrát.
- Cseszd meg.- nevettem zihálva, majd megállapodott a tekintetem egy szőrös kis cuccon a kezében. Lila színe erősen virított - Az mi?
- A könyvem. - mondta büszkén. majd a kezembe nyomta. Meglepődtem, hogy a szőrös cucclinak még szemei is vannak.
- Minek?
- Hogy ha találkozok az egyik 1D taggal, akkor aláírja.
- Szerintem inkább elrohan, hogy nehogy bekapja a kezét ez a szőrös gnóm. - vigyorogtam enyhe gúnnyal a hangomban.
- Szerintem aranyos. Illik a stílusomhoz.
- Ugye tudod, hogy egy fekete rolling stones pólóban vagy fekete gatyával? .- mértem végig, majd a saját AC/DC pólómra néztem. Egyikünkhöz sem hasonlított a szőrös ráadásul lila dolog, ami állítólag egy füzet. - Most azonnal vidd haza!
- Nem viszem! És ha találkozunk velük? Akkor mi lesz? Mire írnak? - meredt rám gonoszan
- Tedd fel magadnak a kérdést.. Mi a szart keverne a One Direction a héven?!? - mondtam kicsit hangosabban, mire bólintott elgondolkozva
- Lehet, hogy Liam engem keres. - vigyorgott.
- Nah, vidd haza azt a szart, és go. - motyogtam, mire elindult. Nekidőltem egy oszlopnak, és vártam Rékát, majd amikor sikeresen visszarohant begördült a hév, mi meg felszálltunk..

- Bazd meg.. - suttogta.
- Nyugi, nemsoká otthon vagyunk.
- Bazd meg! Ott a kaller! - meredt rám, és a közeledő ellenőrre pillantottam. - Kamuzzunk..
- Ne legyél tahó..
- Nincs pénzem kiegészítőre.
- Nekem sincs. - motyogtam. A kistarcsai megállóban megállt a hév, majd újra elindult a hév, mire az ellenőrrel szemben találtuk magunkat.
- Jegyeket bérleteket. - nézett ránk a nő a sátáni tekintetével. Elővettem a pesti bérletemet.
- Jó napot. Az Örstől megyünk a Kistarcsa kórházig. - mondtam.
- Most Zsófialiget következik.
- Bassza meg..Nem szálltunk le? - néztem Rékára, és reménykedtem benne, hogy nem kap röhögőgörcsöt. De szerencsére a lehető legkomolyabban vette, és kidülledt szemekkel bámult rám.
- Elhagytuk a Kórházat?
- 125 forintot kérnék fejenként. - hallottuk a kalauz hangját, de én csak bámultam
- És hogyan szedik ki belőlem most a daganatot? -sikítottam, mikor kinyílt a hév ajtaja, mi meg mint két idegbeteg ugrottunk ki a hévből. De szerencsére valami puhára estünk.
- Mi a.. - hallottam az ismerős hangot, és a lehető leggyorsabban leszálltunk Rékával a nővéréről.
- Bocsánat.. -suttogtam, de Réka csak röhögött.
- Mi a rákot képzeltetek görcsök?!? - meredt ránk a nyakán kiduzzadt ereivel, és a dülledt szemeivel. A feje vörös volt, mint a pávián popója. Csoda, hogy nem változott át hirtelen Hulká.