1. Hév

Heni

- Réka.. Ez kamu..- morogtam a hajamat piszkálva - 15 éves múltál, nem kéne minden tévhitet elhinned. - meredtem a legjobb barátnőmre, aki a telefonját piszkálta, miközben a haját fújta a szél. Mindig tetszett ahogyan a sötétbarna szerinte "kaki színű" szeme párosul a sötétbarna hajával néz az emberekre, de én a nála sokkal sötétebb barna, már majdnem fekete hajammal, és a mihaszna barnás-zöld szememmel apszolút elégedetlen vagyok. Réka haja copfban lógott általában a kibírhatatlan hőségnek, de én inkább szenvedtem a meleggel, mint, hogy felkössem a hajtömegemet.
- Hát de naaa. - vigyorgott rám a telefonból, amit az orrom alá dugott ( szó szerint ), majd hátrébb vittem, hogy el tudjam olvasni.
" Az idén megrendezett Augusztusi Violetta koncert lemondásra került volna, de szerencsére az utolsó pillanatban sikerült másokat szerezni a helyükre. Így sajnálatos módon a Violetta Live koncert elmarad, de helyette a One Directiont fogadhatjuk országunkban ! " - Nem kamuuuu .- vigyorgott rám. - Lopunk Liam-et? - Boldogan pillantott rám, mire akaratom ellenére felnevettem.
- Persze Réka, és majd elvesz téged feleségül, és te leszel a híres Réka Payne. - vihogtam megállás nélkül. Ugyanis Réka már több éve arról győzköd, hogy az esküvőn én legyek a tanú, mert, hogy az úgy fer. . . Aha, naná, hogy nem veszem komolyan, viszont az enyhén szochiopata barátnőm képes lekötözni Liam-et, és az oltár elé rángatni.
- Majd lesznek gyerekeink is. Liam Junior, Kis Liam, Második Liam..- sorolta az ujjait mutogatva. Az állomáson egyre többen fordultak felénk a hangos nevetésem miatt. És biztosan állíthatom, hogy nincsen rosszabb, egy dühös néni nézésénél, amikor zavarja a hangzavar. Márpedig sajnos ebből a pillantásból egyre többet kaptam a hévre várva. - Elmehetnénk koncertre.
- Nem fogunk elmenni. - mosolyogtam kivörösödött fejjel az enyhe oxigén hiányom miatt. - tudod, hogy mennyibe kerül egy jegy? Én nem fogom eladni magamat egy szervkereskedőnek, csak egy mihaszna koncert miatt.
- Milyen koncert? - meredt rám a barátnőm a "most megdöglesz tekintetével"
- Akkor sem megyünk.
- De a vesédet simán odaadhatod nekik, akkor talán megvan a jegy fele.- vigyorgott.
- Ne árulgasd a vesém!! - meredtem rá mérgesen.
- Megérni, nem?
- Neem..- nevettem el magamat megint, mire a várvavárt hév begördült elénk
- Mostantól egy füzet lesz nálam, hogy ha találkozok velük akkor rögtön beleírhassák, hogy mennyire szeretnek engem. - mondta teljesen komolyan.
Az az igazság, hogy Rékát régóta ismerem, tehát komplett regényt tudnék írni csupán a kitalált kifejezéseiről, vagy éppen az új/átírt szavaiból. Erre például egy tökéletes példa az, amikor álltunk a fürdőszobájukban lévő tükör előtt, és magát nézegette, majd a nyakán lévő anyajegyre mutatott
- Liamnek van is itt egy ilyen nyanyajegye. - és ebben a pillanatban lefejeltem a mosdókagylót, mert annyira röhögtem, hogy lehajoltam.  Nem is beszélve arról, hogy értelmetlen dolgokon röhögünk, amik ráadásul még gusztustalanok is, mint például, amikor a Viva egyik reklámot néztük, ahol Innaról volt szó, és hogy itt lesz koncertje. Én, és Réka sem hallottuk normálisan, és visszakérdeztünk, hogy " mit inna? ", aztán Réka orrán kijött sikeresen a sajt a röhögés miatt, ugyanis mi a röhögünk, az nem nevetés, az igazán mélyről jövő röhögés. Persze, mint minden barátságba nekünk is voltak " se veled, se nélküled " pillanataink, és napjaink. De az akadályokat jól leküzdöttük, többnyire sikeresen. Szóval a mi kapcsolatunk különleges, és bár nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, egyenlőre ketten várjuk, hogy mit hoz nekünk.
Csendben hallgattam azt ahogyan eltervezi a közös jövőét Liammel.
- De Heni..Én akkor is eljutok oda. - mosolygott, majd leszálltunk a hévről, és egyenesen az Árkádba mentünk, ahol természetesen az első dolgunk volt megállni a játékoknál, ahol megint megakadtam a a lovas cuccoknál, míg Réka elszántan keresett Liambarbie babát. Lassan haladtam a sorok között, mikor megláttam egy  nagyon aranyos plüsst, ami egy kiskutyust ábrázolt. Levettem a polcról, majd meglátva az árát rögtön visszatettem, és kerestem Rékát. Miután közöltem vele, hogy nem találtam barbiet szomorúan ment velem ki az üzletből, és kerestünk tovább olyan boltokat ahova érdemes betérni.
Csaknem két órán keresztűl kóvályogtunk, mint gólyafos a levegőben, mire kitaláltuk, hogy együnk valamit, így két sajtburger menüvel a kezünkben ültünk le egy asztalhoz, és hosszadalmasan ettünk beszélgetés közben. Mind a ketten izgulunk az iskola miatt, de Réka boldogan várja, én viszont leplezni sem tudom a félelmemet. A félelmet, hogy az a bizonyos 4 évem borzalmas lesz, úgy mint az alsóban töltött éveim, hogy mindenki utál, és kerül engem. Ugyanis én a megszokások rabja vagyok, ha megszokok valamit ragaszkodom hozzá. Sajnos. Ész szintén bennem van az a bizonyos félelem, hogy egyik nap úgy kelek fel, hogy nem tudom, hogy ki az a Réka, és mik történtek velünk, és ez az egész csak egy halovány emlék lesz..Ez az egész, aminek most a része vagyok, aminek most a Réka a része az életemben. A félelem mindennél erősebb sajnos, a szeretet is felejtős, ha félsz..Legalábbis nálam ez így van..

Csendben sétáltunk a megállóból, majd megöleltük egymást mikor elértük a kereszteződést, ahol külön irányba megyünk. Egy darabig figyeltem ahogyan eltűnik a sötétben, majd elindultam én is hazafelé. A hold, és a csillagok ragyogtak, de sajnos nem annyira, hogy tökéletesen lássam az utat, így bíztam benne, hogy nem rángat el valami barom az éjszaka közepén. A tücskök halkan csiripeltek, esőnek jele sem volt. Tökéletesnek ígérkezett ez az egész..Mármint a ma, és a holnap. Hirtelen minden a helyére került, de akkor még nem sejtettem semmit, hogy mibe fogok belekeveredni...